Assisi zarándokút   Fôoldal  Idôjárás A zarándokút állomásai

„Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.”

Link: Assisi Szent Ferenc élete és munkássága

A Szent Jakab-zarándokút története

A kezdetek

Jakap apostol sírjának felfedezéséig az Ibériai-félszigeten mozgalmas jövés-menés uralkodott. Fôníciaiak, görögök, karthágóiak és rómaiak szállták meg az ásványi anyagokban gazdag, az ibériai és kelta gyökerekkel rendelkezô lakosság földjét. Az 5. századtól nyugati gót uralkodók alapították az elsô keresztény királyságot. 711-ben arab seregek érkeztek Gibraltáron át, és nagyon rövid idô alatt lepték el a mai Spayolország és Portugália nagy részét. 722-ben kezdôdtek a csaták a keresztények és a mórok között Covadongánál, amely a kezdete volt a 700 évig tartó "reconquista" folyamatnak. Ennyi idôbe tellett, amíg az Ibériai-félsziget az iszlám kezekbôl visszakerült a keresztény királysághoz.
A legenda szerint 813 és 830 között egy csillag jelent meg a galíciai remetének, Pelagiusnak (Pelagio), és vezette ôt Jakab apostol sírjához. A 6. században utalásokat találtak arra, hogy Jakab - János apostol testvére - Krisztus halála után az Ibériai- félszigeten misszionáriusként tevékenykedett. Miután visszatért Palesztinába, Heródes király parancsára lefejezték. A keresztény mártír holtteste csodával határos módon egy kôhajón került Palesztinából Galíciába, és Iria Flavia (ma Padrón) közelében ért partot. Nagy nehézségek árán sikerült a fiatal Jakab holttestét ott eltemetni, ahol késôbb rátaláltak. Theodomir, Iria Flavia püspöke, a Pelayo által megtalált holttestet valóban Jakabénak nyilvánította, II. Alfonz, Asztúria királya pedig Jakab apostol (Santiago) tiszteletére azon a helyen ("csillagföld", azaz campus stellae; ezzel magyarázzák a Compostela nevet) egy templomot emeltetett. Ezzel letették Róma és Jeruzsálem után a harmadik legnagyobb keresztény zarándokhely alapkövét. Az apostol sírjának és tetteinek híre tűzként terjedt a keresztény világban. Így történhetett, hogy egy Clavijo (La Rioja) melletti csatában - ami állítólag soha nem is volt - Jakab egy fehér paripán lovagolva lépett be a reconquista történetébe.
Nagyon rödiv idô alatt Santiago jelentôs zarándokhellyé nôtte ki magát, ami annak is köszönhetô volt, hogy Jeruzsálembe eljutni nem volt nagyon biztonságos. Újabnál újabb mondák és legendák keletkeztek az út mentén. A városalapításokkal, illetve a visszaszerzett települések újbóli benépesítésével erôsödött a királyság a 9. és 10. században a Jakab-út menti bevett területeken is. A fogadók, a céhek, a boltok és a kórházak sokat igérô üzleteinek köszönhetôen nôttek ki és fejlôdtek olyan települések, mint Puente la Reina, Logroño, Santo Domingo de la Calzada, Burgos, Sahagún, León és Astorga. Ezzel egy idôben alakult ki a mai Camino francés (francia zarándokút) is, amely ezt az elnevezést a Franciaországból érkezô zarándokoknak köszönheti. Az olyan lovagrendek, mint a templomos lovagok és a Jakab-lovagok biztosították az apostol sírjához vezetô utat.

Tömeges zarándoklat és az aranykor

A Szent Jakab-zarándokút a 11. századtól a 13. század elejéig élte aranykorát. Az egész keresztény Európa tömegesen indult Santiagóba, volt olyan is, hogy az apostol sírjához naponta ezren zarándokoltak. A mai elôadások a Jakab-úti zarándokok típikus öltözetérôl adnak képet; széles karimájú, elôl csúcsos kalap, bô kabát, zarándokbot, egy tök, mint víztartály, egy táska a fontos zarándokiratoknak valamint a Szent Jakab-kagyló, ami régebben a zarándoklatot bizonyította, ma pedig a santiagói zarándokok ismertetôjele. A szép formájú Szent Jakab- kagylót (spanyolul vieira, amely kulináris szempontból is ínyencségnek számít) a 4. századtól a zarándoklat általános szimbólumának tartják, miután egy Jakab-legendával kapcsolták össze: egy az Iria Flaviánál a tengerbe esett portugál lovag testét - akinek lovát Jakab világító alakja ijesztette meg - Szent Jakab-kagylóval teljesen beborítva mentették ki a vízbôl.
1078 és 1211 között felépült a santiagói székesegyház. Ez volt a romás stílusú építészet és szobrászat virágkora, amelynek a csúcspontja a katedrális művészien megalkotott Pórto de la Gloria (1166-1188) szobraiban teljesedik ki. 1122. évet Calixtus pápa szent évnek nyilvánította, amelyet azóta is akkor ünnepelnek, ha július 25. (Jakab névnapja) vasárnapra esik (a ritmus 11-6-5-6). A 2010-es szent év után a legközelebbi szent év 2021 lesz.

Az elsô útikönyv Spanyolországról

II. Calixtus pápa, a 12. században összegyűjtött 5 kötetes Codex Calixtinust vagy Liber Sancti Jacobi írást, Szent Jakab könyvének nyilvánította. A valódi szerzô azonban a francia barát Aimeric Picaud volt. Ez a kódex lett az elsô Spanyolországról szóló útikönyv. Az elsô könyvben Picaud barát a relikviákhoz vezetô útról számol be (fontos része a középkori zarándokútnak), valamint mondákat, legendákat, csodákról szóló beszámolókat és liturgiai szövegeket tartalmaz. Az ötödik könyvben Picaud leírja az utat, a régiókat, a vidéket és az embereket, illetve tanácsokkal látja el az olvasót. Részletekbe menôen óv a gonosz vámosoktól, nyakakat átvágó fogadósoktól, csaló kereskedôktôl és mérgezô folyóktól. Hírt ad az "istentelen baszkokról", navarraiakról, akik úgy "zabálnak" mint a kutyák vagy a "disznók", de a "gonosz és rossz szokásokkal rendelkezô" kasztíliaiakról sem feledkezik meg. Egyedül a galíciaiakat nevezi kedves embereknek. Bár "hirtelen haragúak és veszekedôsek", a leginkább mégis ôk hasonlítanak a franciákra. Az érdeklôdôknek ajánlott magyar nyelvű irodalom: Tolvaly Ferenc: El Camino - Az út (2005). Idegen nyelven számtalan kiadvány jelent meg, ebbôl mindenki kedve és nyelvtudása szerint tud válogatni.

A zarándokút hanyatlása

I. Kasztíliai Izabella és II. Aragóniai Ferdinánd 1469-ben kötött házassága, (Reyes Católicos, azaz Katolikus Királyok) és ezzel a két hatalmas spanyol királyság összeolvadása, Granada visszafoglalásával lezárult reconquista utáni 1492-es pestisjárvány, a keresztény reformáció miatti szakadása és késô középkori vallásháborúk mind a zarándokút hanyatlásához vezettek. A 15. századtól rablók és kalandvágyó álzarándokok garázdálkodtak az út kevéssé frekventált és félre esô szakaszán.1589-ben az apostol relikviáit elrejtették az angol tengerész és kalóz, Francis Drake elôl, aztán meg is feledkeztek róla. Az egyébként is gyengülô zarándokmozgalom az elkövetkezô néhány évszázadban majdnem teljesen a végét járta. A 18. században a zarándoklatokat a babonával hasonlatos módon bűnösnek gondolták. A 19. század elején a spanyol egyház súlyos csapást szenvedett, mert a kolostorok feloszlatásával akarták az államkasszát feltölteni.
Az 1867-es szent évben 40 zarándok érkezett Santiagoba a július 25-i ünnepi misére. A Jakab-kultusz újjáélesztése érdekében relikviák utáni kutatásba kezdtek. 1879-ben az apszis falai között rátaláltak. Az ereklyéket XIII. leó pápa bullájában valódinak nyilvánította, ezzel elhallgattatta a kételkedôket.

A zarándokút Franco idején

A zarándoklatok újjáéledésének enyhe pozitív jelei a spanyol polgárháború (1936-1939) ideje alatt végképp eltűntek. Ennek ellenére Franco diktátor Jakab apostolt a saját céljaira használta. Úgy tartotta, hogy az egyik nagy csatát a nacionalisták Szent Jakabnak köszönhették. A dekrétum szerint Szent Jakabot (Santiago) Franco diktátor alatt újra Spanyolország védôszentjévé kiáltották ki. Eleinte fôleg a történészek kezdtek el érdeklôdni a Jakab-út menti művészettörténeti kincsek iránt. Spanyolország óvatosan nyitotta ki kapuit Európa elôtt az 1960-as években, amikor újra vallásos zarándokok jelentek meg, mindenekelôtt Franciaországból.

A mai zarándokmozgalom

1975-ben Franco halála után és a demokratikus alkotmány lefektetésével (1978) az apostol sírja és a Jakab-út ismét bekerült a nemzetközi köztudatba. Az ezt követô elsô szent évben (1982) II. János Pál pápa is meglátogatta Santiago de Conpostelát, majd 1989-ben újra. 1987-ben a Camino-t európai kulturális útnak nyilvánították, majd 1993-ban az UNESCO is felvette a világörökségek listájára. A 80-as években a sárga nyíl hivatalos jelzés lett, a szálláshelyek hálózata azóta is terebélyesedik. Az 1993-as szent évben, majd az 1999-esben nemzetközi marketinget is kapott. A 2004-es szent évben mind hazai, mind külföldi zarándokok százezrei vágtak neki az útnak. A santiagói zarándokiroda 2004-ben közel 180.000 zarándokigazololást állított ki, többet, mint azelôtt bármikor. A következô években százezren indultak el, 2009-ben több, mint 145.000 volt a zarándokok száma. A zarándokok többsége rendszerint Spanyolországból, Németországból, Olaszországból és Franciaországból indul útnak. A santiagói érsekség hivatalos honlapjának statisztikái szerint a magyar zarándokok száma az utóbbi években 600-700 fô volt.

[Az információk Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút (A Pireneusoktól Santiago de Composteláig) ROTHER Túrakalauz, Freytag&Berndt Budapest 2009 c. könyvébôl származnak.]

A Santiago de Compostelába vezetô középkori zarándokutak

 

Fôoldal